...elrejtve a hülyeség kupacában :D

Arra valók a saját szabályaink, hogy megszegjük őket. Vicces, hogy pár hete még osztottam az észt a Beautyberryn, hogy éjszaka jól pihenjük ki magunkat, de most annyira van kedvem ehhez a kis éjjeli tanuláshoz, hogy most biztosan bolondnak is néztek, ahogy éppen olvassátok ezt a mondatot.

Egyébként még mindig tökre örülök ennek a vizsgaidőszaknak ha hiszitek ha nem, bár egy picikét néha rám jön az ideg, azért mindig arra gondolok, hogy már ennyivel is közelebb kerülök mindahhoz amit elterveztem. Jó, tudom, mindig erről beszélek de egyszerűen nem tudok másra gondolni, ilyenkor annyira motivált vagyok és megállíthatatlan, remélem így is marad minden. Teljesen belerázódtam a tanulás-hangulatba, ma pedig kivitelezem és le fog gurulni a torkomon egy energiaital is, pedig már hónapok óta nem ittam. Na mindegy, most fel van függesztve az ortorexiám, csak hogy menőzzek a táplálkozástan tudásommal.:D

Találtam magamnak megint egy zenét, amit annyira szeretek és megint túl fogom hallgatni. Egyébként lentebb oldalt megtaláljátok, amiket oda teszek, mindig rongyosra hallgatom, szóval valószínűleg ennek is ez lesz a sorsa. Tegnap megnéztük barátnőmmel a Szexvideó c. filmet, amit már tavasz óta vártam, de - miért is csodálkozok, ha valamit várok mindig ez van - nekem egyáltalán nem volt vicces. Olyan egyszer megnézem kategória, de többször nem fogom elővenni, ellentétben a Női szervekkel, amit szerintem hamarosan megnézek harmadszorra is. Én azon még mindig tudok nevetni, imádom a két főszereplőt, akiknek azért nem írom ki a nevét, mert Sandra Bullocknak tudom, de a másiknak nem és így nem lenne fair mert mindketten remekül teljesítenek, az én igényeimet kielégítették. Ja megnéztem Az esemény nevű filmet is, ami nem egy nagy szám, de adott ihletet egy kisregénynyi poszthoz és az alaptörténet is jó, csak a rendezőhöz meg a forgatókönyvíróhoz lenne egy vagy kettő szavam.

Hát most ez egy újabb semmitmondó bejegyzés, ami a boldogságomnak ad hangot, de nem tudom magamban tartani ezt az érzést. Valójában azt sem értem, hogy miért vagyok mostanában ennyire vidám, pláne, hogy minden ember körülöttem az egyetemre járok halmazából stresszes és csak aggódik a vizsgaidőszak miatt. Bár nem minden olyan, mint ahogy elterveztem, de úristen egyetemre járok és azt tanulom ami nagyon közel áll hozzám illetve amivel majd pontosan tudok segíteni az embereknek, plusz egy csomó mindenhez konyítok majd az egészség berkein belül. Szóval most nálam ez a number one indok, a másik, meg hogy annyira jól megy az angol és annyira imádom tanulni és beszélgetni. Alig várom, hogy nyelvvizsgázzak aztán belekezdjek a jogsiba és hogy vezessek! Biztosan imádni fogok vezetni. Képzeljétek, egyszer álmodtam azt hogy autót vezetek, és nem hiszitek el de addig totál érdektelen voltam ezzel a témával kapcsolatban, viszont ezután - kb. 6 éve volt ez, ha nem több - már alig bírok magammal, csak valahogy eddig sosem jött össze. Na majd most!

Szóval most úgy tűnik, hogy tényleg minden rendben van. Kezd kirajzolódni előttem, hogy melyik vizsgám mikor lesz és arra mennyit kell tanulnom, megírtam életem első zh-ját, a barátommal minden hiperszuper az otthoniakról nem is beszélve, a legjobb barátnőmmel lakok együtt - még mindig nem kell megmagyaráznom ezt, úgy érzem - egyszóval minden nagyon remekül halad a céljaim felé.

Keveset írok ide, mert ugyebár ez csak az én kis naplóm. Úgy örülök, hogy a másik blogom is kezd beindulni és hogy többen visszajelezték, tényleg van értelme a posztjaimnak. Szerintem ez a kezdetek kezdetén nagyon jó dolog és azt hiszem ettől már csak jobb lesz. Van egy olyan érzésem, hogy most tényleg jó irányba haladok és ez a blog valóban hasznos lesz mindenki számára. Én meg kiélhetem magam. Bár az írással le vagyok maradva, hétvégén valószínűleg pótolom, de szegény olvasóknak már nem merek semmit mondani, viszont olyan kis cukormogyorók, hogy így kitartanak, még ha több mint egy hónapot is kell várni egy következő fejezetre. Mondjuk ez csak egy hobbi, szóval...

Amúgy hibátlan lett az első zh-m, amit most írtunk igen - de ne irigyeljetek, mialatt mi nem csináltunk semmit egész 2 és fél hónap alatt, na azt november utolsó és december első két hetében bőven be fogjuk pótolni, vizsga és zh hegyek várakoznak rám, én meg sokáig csak kapkodtam a fejem, hogy most akkor miből mikor lesz vizsgám és mit kell rá tudni? Megmondom őszintén, 3-4 álmatlan éjszakám is volt emiatt, pont elalváskor jut nekemis ilyesmi az eszembe, hogy vizsga meg biofizika meg isten tudja mi a szösz. Azóta sok vizsgaidőpontot megtudtam, jogra már jelentkeztem is és követem a jól felépített tanulási struktúrámat, ez ilyen vészhelyzet tanulásnak pont jó, bár tudom, hogy sokaknál a vészhelyzet tanulás a 2 nappal a vizsga előtti eszeveszett magolás jelenti, nekem ez mégis az. Hiszen annyi mindent kell tudni és eddig alig néztem bele a jegyzetekbe/könyvekbe, anatómiára csak 3 teljes könyv kell és plusz vagy 20 db legalább 30-40 oldalas jegyzet. Na, de nem sajnáltatom magam menni fog, mert kell az ösztöndíj. Meg lesz, ha én mondom.:D

A barátom ma lepte meg magát egy xboxal, így gondolhatjátok, mennyire tudtunk skypeon beszélni. De nem baj, legalább tudok vele játszani. Sokan ki sem néznék belőlem, de imádom az ilyesmit, egy rakás fiú meglepődött már ezen, mert nem hitték volna. Na de most már mindenki tudja és könnyebb a lelkemnek. Mostanában sok időt töltöttünk együtt, a hétvégén csak ketten voltunk otthon és olyan jó volt, az előtt kajáltunk, következőleg pedig szeretnék elmenni az Éhezők viadalának következő részére. Majd megfűzöm, szegényke mindig kínlódva üli végig velem ezt a filmet. :)
A legjobb barátnőmmel együtt lakni napról napra jobb! Képzeljétek el, annyira hihetetlen dolgokban vagyunk teljesen ugyan olyanok, annyira meglepő. Például kiskorában ő is hintalovat akart, persze sosem kapta meg amit a mai napig felemleget a szüleinek, ahogy csak én! Utálja a petrezselymet, ő is "éjszakai bagoly" típus, a gondolkodásunk és véleményünk szinte mindenben ugyanolyan, és mióta együtt lakunk egyre csak "kitaláljuk" egymás gondolatait. Furcsa, hogy eddig egy régi barátnőmre hittem azt, hogy a legjobb, miközben azt sem tudtam mi az igazi legjobb barát. Ennek ellenére külsőre különbözünk, még a stílusunkat sem mondanám csak maximum hasonlónak, de belsőre - ez annyira jó. Kívánom mindenkinek, hogy legyen egy ilyen barátja.:)

Tehát most minden tényleg jó, annyi hullámvölgyön mentem keresztül és megint olyan nehéz volt összekaparnom magam. Szinte fizikailag fájt néhány dolog az elmúlt napokban, de mindig tanulok és ezt nem győzöm hangsúlyozni. Itt az eredménye. Nagyon szép hetet kívánok mindenkinek és remélem minden egyes nappal csak közelebb kerültök az álmaitokhoz!:) Egy hatalmas puszi nektek innen, a gép elől:D

Mostanság megint annyi tennivalóm van, a vizsgaidőszak is vészesen közeleg és nagyon sok minden nyomaszt tudat alatt, ezt onnan is tudom, mert mostanság megint csak nem tudok normálisan aludni és állandóan érzek némi feszültséget.

Aztán megint összekaptam magam az elmúlt pár napban. Nagyon hullámzó a hangulatom az utóbbi időben, folyamatosan emlékeztetnem kell magam a céljaimra, hogy ne veszítsem el a motivációt, de még így is nehéz. Elég furcsán élem meg ezt a helyzetet, inkább amolyan válságnak, mióta csak idejöttem az egyetemre. Jól akarok teljesíteni, de néha már magam sem tudom, hogy csak azért, hogy mindenkinek megmutassam mire vagyok képes, vagy tényleg mert én szeretném mindezt. Nehéz különbséget tenni a két dolog között, úgy tűnik számomra pedig egyre nehezebbé válik, de igyekszem visszatalálni a régi önmagamhoz. Próbálok pozitív maradni, meglátni a jeleket és a lehetőségeket, visszaszerezni azt a régi lelkesedést, amivel az élethez álltam. Azt hiszem ellaposodtak a mindennapjaim. Tipikusan az az ember vagyok, aki nagyon hamar elveszti az érdeklődését, ha monoton dolgokat kell csinálnia. Most pedig hogy telik az idő? Felkelek, kávézok, reggelizek, suliba megyek, hazajövök, eszek, gépezek, sorozatozok, megírok egy posztot a másik blogra, Skypeon beszélgetek, megnézem mennyi mindent kell(ene) tanulnom - netán bele is kezdek, majd eljön a 11 óra - éjfél, és megint nem történt semmi érdekes. Így megy ez már 8 hete. Nagyon lassan érzem a változást és tudom, hogy mindezt csak önmagamnak köszönhetem, mert lusta voltam eddig ahhoz is, hogy változtassak, hiába nem volt ez jó számomra. Valahogy hajlamos vagyok benneragadni a komfortzónámban, csakúgy, mint régen. Egy éve elindítottam valamit, majd most én voltam saját magam gátja, de biztosan ennek is volt valami oka az életemben. Talán tanulok belőle valamit, ami most még nem tudatosult. Ki tudja...

Mellesleg a másik blogomnál is majdnem elvesztettem a hitem, úgy értem majdnem feladtam, pedig most tényleg mindent beleadtam az elején és kezdett látszani az eredménye is. Csak sokszor nem találom a bejegyzéseimet érdekesnek, mindig úgy érzem, olyan dolgokat osztok meg amit előttem már egymilliárdan, és nem adok hozzá semmi pluszt. Pedig vannak, akik szerint nem. Már megint az agyammal van a baj...de szép lassan azt is helyrepakolom. Mert ez a feladatom, helyretenni életem kirakósát, a zűrzavarban megtalálni a rendszert és kudarcokban a lehetőséget. Így most belekezdtem Paulo Coelho egy másik könyvébe, elhatároztam, hogy most már vörös hajat akarok, hogy felfedezem a várost, programot szervezek a rég nem látott baráti társaságommal és a barátommal is kimozdítom magunkat.

Apropó, megint találtam egy új kedvencet, ami egyeseknek lehet, hogy nem is lesz annyira új. Nekem az volt pár napja, már rongyosra is hallgattam. :)

Tudjátok nagyon sokszor nem veszünk tudomást életünk azon szereplőiről, akik ennek ellenére az egyik legfontosabb részét képezik annak. Hetekig, hónapokig nem foglalkozunk velük eleget, s pont emiatt hiányuk még égetőbb lesz, amikor örökre elbúcsúznak tőlünk.

Sokan azt mondják, "de hát ez csak egy kutya", de egy igazi gazdinak ez a jelző lehet az utolsó döfés egy ilyen helyzetben. A kutyád sosem lesz csak egy kutya, ahogy a macskád sem csak egy macska és így tovább. Ő mindig is a te kis társad marad, akinek elmondhattad legbensőbb gondolataid, akikkel néha talán szavak nélkül megértettétek egymást, akire ha reggel ránéztél, jobb kedved lett egész nap. Nem értek egyet azokkal, akik azt mondják, hogy ez csak egy állat. Mitől lenne kevesebb egy állat, miért ne érezhetnénk irántuk ugyanolyan szeretetet, mint egy ember iránt?
A másik kutyus azóta nem eszik, nem iszik, ki sem mozdul a házából. Ahogy mesélték anyáék, addig végig mellette maradt kint, amíg apukám el nem vitte onnan. Talán így még szomorúbb a történet, látni, ahogy mások szerint "csak egy állat" ennyire szenved társa hiányától, ennyire emberi érzéseket képes átélni. Szerintem az állatok nem kevesebbek mint mi, velünk egyenrangú, tiszteletre méltó lények, ahogy minden egyes élőlény.

Most az én szívem is fáj, nem teljesen az én kutyám volt, mert elvileg csak "vigyáztunk" rá, lassan már 7 éve, mert a gazdijuk külföldön próbált szerencsét. Ő is marcangolja magát, szerinte nem volt méltó gazdija egyik kutyájának sem, mert nem tudott sokat foglalkozni velük, most pedig az egyik elment. Örökre. De tudjátok mit? Ez az, ami egy állattartót ízig-vérig gazdivá változta: hogy szívén viseli állata(i) sorsát.

- Légy szíves, szelídíts meg! - mondta.

- Kész örömest - mondta a kis herceg -, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!

- Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. - Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.

- Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kis herceg.

- Sok-sok türelem kell hozzá- felelte a róka. - Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz...

Másnap visszajött a kis herceg.

- Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. - Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is.

- Mi az, hogy szertartás? - kérdezte a kis herceg.

- Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek - mondta a róka. - Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól. Az én vadászaimnak is megvan például a maguk szertartása. Eszerint minden csütörtökön elmennek táncolni a falubeli lányokkal. Ezért aztán a csütörtök csodálatos nap! Olyankor egészen a szőlőig elsétálok. Ha a vadászok csak úgy akármikor táncolnának, minden nap egyforma lenne, és nekem egyáltalán nem lenne vakációm.

Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája:

- Ó! - mondta a róka. - Sírnom kell majd.

- Te vagy a hibás - mondta a kis herceg. - Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg.

- Igaz, igaz - mondta a róka.

- Mégis sírni fogsz! - mondta a kis herceg.

- Igaz, igaz - mondta a róka.

- Akkor semmit sem nyertél az egésszel.

- De nyertem - mondta a róka. - A búza színe miatt. - Majd hozzáfűzte: - Nézd meg újra a rózsákat. Meg fogod érteni, hogy a tiéd az egyetlen a világon. Aztán gyere vissza elbúcsúzni, s akkor majd ajándékul elárulok neked egy titkot.

A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.

- Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz - mondta nekik. - Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon.

A rózsák csak feszengtek, ő pedig folytatta:

- Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.

Azzal visszament a rókához.

- Isten veled - mondta.

- Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.

- Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

- Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.

- Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

- Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...

- Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

Hát az internetmentes hétből semmi nem lett, de azért van rá mentségem, mégpedig hogy egy csomó egyetemmel kapcsolatos dolgom és beadandóm volt. Aztán meg tudjátok hogy megy ez...

A tanulmányaimmal sem haladtam úgy, ahogy szerettem volna, de ehhez képest azért elég sok mindennel végeztem és bár lasabban, azt hiszem rátaláltam arra a módszerre, ami nekem a legmegfelelőbb. Na mindegy, hogy valami jót is említsek, beindítottam az új blogomat és eddig elég ihletett is vagyok a témában, így egész jól tartom a napi egy posztos ígéretemet. Persze most így ez el lett egy kissé hanyagolva, de ez csak az én kis naplóm, szóval nem lényeges.

Elkezdtem nézni az agymenőket az unokatesóm javaslatára. Nekem nagyon jól jön, amikor szünetet tartok tanulás közben vagy este, amikor ki szeretném kapcsolni magam. Szerintem nagyon szórakoztató, bár a poénokon nem mindig tudok nevetni, ettől függetlenül kellemeset csalódtam ebben a sorozatban. Van egy új szerelmem is zene terén, mégpedig Calvin Harris és Ellie Goulding újdonsága, az Outside. IMÁDOOM! Ezt lentebb meg is hallgathatjátok, bal oldalt, a "world" menü alatt. Megnéztem a Kavarás c. filmet is, amitől túl sokat nem vártam, ennek ellenére voltak benne olyan részek, amin tényleg nevetni tudtam, szóval ezt is egy kuckós, teás-forrócsokis délutánra ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti a vígjátékokat.

Jelenleg ennyi mondanivalóm lett volna, semmi több. Kíváncsi vagyok a következő hetemre, kicsit hamar elment ez a szünet és már holnap mehetek vissza, de legalább megint tudunk jókat beszélgetni a barátnőmmel és beterveztünk egy iszogatós-sorozatozós estét is, remélem összejön. Akinek még tartani fog a szünet annak jó szünetezést, akinek nem, annak meg szép hetet kívánok előre is! :)